avagy BJO-parádé a New Orleans Swing 2010 első napján
Nyár végén a jazzben tulajdonképpen még bőven uborkaszezon van, mégis kijut az utóbbi időben a jóból. Eredetileg akartam írni egy posztot a zseniális, utolérhetetlen és felülmúlhatatlan Bobby McFerrin budapesti fellépéséről is, de az augusztus 22-i koncertről Szabó Dani tökéletesen megfogalmazta a lényeget a fidelio.hu-n, tessék ott elolvasni. Annak a koncertnek a kapcsán annyit azért megjegyzek, hogy Maloschik Róbert évek óta szervezi rendületlenül a rádiós jazzversenyeket (a harsonaversenyt nyerte meg, ugye, pár éve a bohémes Korb Attila), de tavaly rákapott a koncertszervezésre, akkor Wynton Marsalist köszönhettük neki, most Bobby McFerrint.
A Művészetek Palotájában hatodik alkalommal megrendezett New Orleans Swing jazzfesztivált pedig a Klasszikus és Jazz Kiadó munkatársai segítségével szervezik a kezdetektől. Legfőképpen Bércesi Barbarának köszönhetjük a sok jó fellépőt, mellette szakmailag eleinte Finok Zoli, most pedig, ha jól veszem észre, Szalóky Béla gondoskodik a megfelelő háttérmunkáról. Bélától kedves kikacsintás volt a bevezető köszöntőbe beleszőni egy magyarázatot a fesztivál nevéről, mondván, hogy már írásban is kaptak kritikát ez ügyben. Tudta, hogy ott ülök a nézőtéren, vigyorogtam is rá az első sorból, merthogy az ominózus írás a BohémBlogban jelent meg két éve (itt elolvasható). No, de a lényeg, a koncert:
A Budapest Jazz Orchestra ezúttal (is) a régebbi swingslágereket tűzte műsorára, de most illusztris vendéggel, az egyik legismertebb és legelismertebb jazzklarinétossal, Ken Peplowskival. Peplowski (aki fiatalon Benny Goodman big bandjében edződött és sokan őt tartják Goodman igazi zenei örökösének) persze hozott magával jó kis amerikai hangszereléseket, műsorra tűzött jónéhány ritkaságot (pl. két darabot Duke Ellington Shakespeare Suite-jéből), de olyan sztenderdekkel is házat robbantott a magyarokkal közösen, mint a Sweet Georgia Brown, a Sing, Sing, Sing vagy az All Of Me.
Peplowski jelenléte érezhetően jó hatással volt a BJO tagjaira, akik hamar belemelegedtek a közös muzsikálásba, s nyilvánvaló volt, hogy Peplowski nem csupán udvariasságból dicsérte meg alkalmi zenésztársait, hanem őszintén mondta, hogy mennyire megérte három napra eljönni New Yorkból. Peplowski ezer és ezer felvétele közül sokan ismerhetnek néhányat, érzékeny zeneiségével és virtuóz klarinétozásával sokan találkozhattak. Nekem is van néhány CD-m, amin ő hallható, s bizony nem okozott csalódást. De számomra ez az este inkább a magyarokról szólt. Azokról a magyar fiatalokról, akik fel tudnak nőni a Peplowski-kaliberű nagy nevekhez és egyenrangú partnerei tudnak lenni az amerikai zenészeknek. Sőt, ami még nagyobb szó egy big band esetében, egyenrangú kamarapartnerei. Mert kamarazenélés folyt a színpadon, tizenhét ember reagált érzékenyen egy őket takarékosan, de egyértelműen instruáló zenészre, aki többnyire csak szerényen klarinétozott elöl.
Számomra a legnagyobb élményt Juhász Attila zongorajátéka jelentette, aki nemcsak kiválóan swingelt, de úgy reagált Peplowski motívumaira és olyan kreativitással ötvözte szólóiban a motivikus és ritmikai elemeket, úgy fűzte egymás után a kiválóan felrakott harmóniákat, ahogy csak a legjobbak tudják. Ráadásul ha kellett, játszott stride-ot és sosem volt sok, sosem nyomogatta a billentyűket feleslegesen. Hozzá hasonló művészi alázattal és sallangmentes, takarékos virtuozitással szólóztak a többiek is, elsősorban a rám már az idei bánki Louis Armstrong Jazzfesztiválon az Easy Jazz Band tagjaként nagy hatást tett trombitás-szárnykürtös Hámori Jancsi és a tenorszaxofonszólókat játszó Zana Zoli. Már maga a jelenség, ahogy Gyafi (Gyárfás Pisti) létezik, már az jó érzéssel tölti el az embert, de jellegzetes módon átélt gitárszólói mellett talán még nagyobb élmény volt nézni azt az alázatot, ahogy rendületlenül sikálta a zenekar alá a négyeket. Berdisz Tomi mindig is jó, pontos és alázatos dobos volt, most a Sing, Sing, Sing c. Goodman-számban kreativitását és zenei humorát is megcsillanthatta. Ahogy Hárs Viktor bőgőzik, az meg egyenesen csoda. Hihetetlenül tisztán játszik – ez a Peplowskival játszott Duettben azok számára is kiderült, akik a tökéletes húzású basszusmenetekre addig nem nyitották volna ki a fülüket.
Úgy tűnik, végre van egy generáció, akik úgy játsszák a modernebb műfajokat is, hogy vissza tudnak nyúlni a gyökerekhez, s magas színvonalon képesek a modern (sőt, kortárs) jazz mellett jó öreg tánczenét is játszani. Komolyan mondom, büszke voltam rájuk. Ők már tudják (amit nem is olyan régen kevés magyar jazzmuzsikus ismert el), hogy Charlie Parker előtt is volt élet. Erről a követendő attitűdről vannak amerikai tapasztalataim és történeteim, de azokat majd talán egyszer egy másik posztban osztom meg a nagyérdeművel.
Egy szó mint száz: a Budapest Jazz Orchestra tagjai méltán vívták ki Ken Peplowski, és persze a Fesztiválszínházat zsúfolásig megtöltő közönség elismerését. Swingeltek, húztak, kamarazenéltek, mindent, szólózást és kíséretet is a zene szolgálatába állítva. Úgy szolgálták ki Peplowskit, hogy nem tűntek el mögötte, de nem is nyomták el, tökéletes partnereknek bizonyultak. Mint ahogy Peplowski is nekik. Hibátlan este volt. Még több ilyet! (Jó zenékben most nem lesz hiány, szombaton, ugye, a Bohém-harsonás Korb Attila zongorajátékával erősített Hungarian Swing All Stars játszik a két Vaché-val, de erről majd egy nap múlva igyekszem beszámolni; vasárnap pedig Joscho Stephan...)
Végezetül töredelmesen bevallom, hogy megörökítettem egyet s mást a BJO és Peplowski közös koncertjéből, szigorúan házi használatra. Egy dolgot mégis közzéteszek "zárszóként", s így nem marad ki a BJO egy tagja sem a bemutatásból: kedves gesztusként a koncerten Peplowski felolvasta a tagok neveit. Ez, kis túlzással, lehetett akár jazztörténeti pillanat is, íme:
Segítségként azért a "fordítás": Mr. Zoli Zana, Mr. Árpád Dennert, Mr. Ákos Csejtey, Mr. Gábor Kollmann, Gyuri Varga, Mr. Gábor Skerletz, Mr. Ferenc Schreck, Mr. Ádám Ladányi, Mr. Dániel Nagy Viktor, Mr. János Hámori, Mr. Dávid Csizmár, Mr. Ádám Meggyes, Csaba Puskás, Mr. Attila Juhász, Mr. István Gyárfás, Mr. Viktor Hárs, Mr. Tamás Berdisz.
Utolsó kommentek