HTML

Bohémélet

A Bohém Ragtime Jazz Band tagjainak (fő- és albohémek) mindennapi bohémságai és komolyságai, globális titkok a klasszikus jazz világából

Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

New Orleans vagy nem New Orleans?

2008.07.10. 03:56 főbohém

Nem értem, hogy mi a rákért kell minden fesztivált New Orleans jazz fesztiválként aposztrofálni, mikor annyi közük van a jazz bölcsőjének kikiáltott városhoz, mint nekem a szír népzenéhez. A minap a Bohém-hírlevél gyártása közben figyeltem fel a jelenségre, amikor is a nyár hátralévő magyarországi jazzfesztiváljait szedtem csokorba, hogy a hírlevél olvasói tudják, hogy hová lehet menni jazzt hallgatni. Éppen akkor hívott fel Apáti János (kiváló zongorista, ugye, a siófoki Apáti Dixieland Band vezetője), hogy elmondja többek között, hogy a bánki fesztivál ugyan nagyon jó volt, de csak mi játszottunk igazi New Orleans-i zenét. Akkor miért az a neve? (Egyébként nem az a neve, de erről alább.) Na, elültette a bogarat a fülemben, gondoltam, erről írok egy posztot. Vagyis dohogok egy kicsit, mint egy öregember, hátha valaki elolvassa.

Az Apáti János által feltett kérdés minden fesztivál esetében jogosan vetődik fel, a válasz meg elvben egyszerű, mégsem az. Merthogy New Orleans nevét mindenki ismeri, tudja azonosítani, vagyis a dolog könnyebben eladható, érthető tehát a szervezők igyekezete. Na de, ha egyszer nem az szól, akkor miért hülyítjük a népet? Elég baj, hogy nálunk mindenki azt gondolja, a dixieland egyenlő azzal, amit Benkóéktól, Molnáréktól évtizedek óta hallunk (én is azon nőttem fel), s fogalma nincs a nagy többségnek, ki a fene volt az az Eddie Condon, Wild Bill Davison, Bobby Hackett vagy legalább a Dukes of Dixieland. Még jó, hogy Joe Murányi az utóbbi két évtizedben elég sokat mesélt a magyar közönségnek eddig ismeretlen arcokról is. A New Orleansra azért mindenki felkapja a fejét (mondván, jaj de jó, ezt szeretem), de ha meghallaná George Lewis klarinétozását, vagy Bunk Johnson trombitálását, vagy az élők közül akár csak a Preservation Hall Jazz Bandet, lehet, hogy elszaladna. (Pedig ott van ám dög, de hát mégiscsak lógóheréjű muzsika az a legtöbb mai fülnek.)

No, szóval sajnos a fesztiválok névválasztása sokszor nem fedi a valóságot, csupán marketingfogásnak szánják a szervezők, vagy - ami még rosszabb, s gyakori is - ők maguk sincsenek tisztában a stílusok jellemzőivel. Ez nemzetközileg is sokszor van így egyébként, s mivel most kukacos kedvemben vagyok, vegyük csak sorra legalább a magyar fesztiválokat:

1. Louis Armstrong Jazz Fesztivál, Bánk (jún. utolsó hétvégéje): ez tk. rendben van, mert Joe Murányi, Armstrong egykori klarinétosa a házigazda, de rajta kívül Lajoshoz (a szobron kívül) nem sok minden köti a fesztivált, zeneileg semmiképpen. Ha fel-feltűnik egy-két Armstrong-imitátor, annál rosszabb. Szerintem hosszú távon az Armstrong név nem jelent önálló arculatot a rendezvénynek, de azért ez a jobbak közül való.

2. Diósgyőri Dixieland Fesztivál (júl. első hétvégéje): ez is rendben, ez bizony zeneileg általában egy csürdöngölős "magyaros-militarista" típusú dixieland fesztivál. Sajnos meglehetősen belterjes - nem irigy vagyok, mi is játszottunk már ott, de a magyar résztvevők sem nagyon variálódnak, a külföldiek meg, tapasztalataim szerint, elég egysíkú stílust és nem mindig magas színvonalat képviselnek. De legalább arról szól, ami - mégha létezik minőségibb dixieland is az óceán túlpartján (meg tán Európában is).

3. Siófoki New Orleans Jazz Fesztivál (júl. harmadik hétvégéje): annak ellenére, hogy ennek a fesztiválnak az ötletét én adtam annak idején Bényei Tamásnak, a névhez semmi közöm. Úgy baromság, ahogy van. Attól, hogy szabadtéren vidámak vagyunk három napig, még semmi közünk New Orleans-hoz, pláne, hogy többnyire a magyar zenekarok zöme fellép, évről-évre többé-kevésbé ugyanazok, ami egy fesztivál esetén nem túl érdekes. Külföldi zenész/zenekar ritkán fordul meg Siófokon, pedig itthon tk. New Orleans-i stílust senki sem játszik. Még a legtöbbet mi, de az is elég kis része a repertoárunknak.

4. Sárospataki Dixieland és Blues Fesztivál (júl. utolsó hétvégéje): a Hot Jazz Band másik fesztiválja, ez tk. rendben van, bár, mint fentebb kifejtettem, a dixieland az nem egészen fedi azt, ami nálunk ezen a címen megy. Itt mindig van klasszikus jazz (általában jobb minőségben, mint az átlagos kelet-európai-német dixieland) és mindig van blues. (Egyébként tud valamit ez a Bényei kolléga, két olyan fesztiválja is van, ahol ő mondja meg, hogy kit hívjanak meg, de nem ő fizet, sőt őt fizetik. Benkó Sanyi is ezt csinálja Diósgyőrben. Én meg csak költök a Bohém Fesztiválra, ahelyett, hogy valaki meg is szervezné helyettem. Tanulnom kell még a szakmát, affenébe!)

5. Szoboszlói Dixieland Napok (aug. első hétvégéje): ha a dixieland szón nem lovagolunk nagyon, akkor ez is korrekt. Itt többnyire az is van, vagyis dixieland. Ilyen-olyan, de rendben.

6. Szegedixie (aug. közepe): a Szabadtéri Játékok része, az, ami a neve. A szegedi bandák (Molnár Dixieland Band, Storyville Jazz Band) mindig ott vannak, s vendégek. Hol többen, hol kevesebben. Sajnos a választék itt is elég belterjes, s nincsen semmi fesztiválíze egy-egy fellépésnek. Mindenki lenyomja a szokásos koncertműsorát, felveszi a gázsit, majd hazamegy. A "tucathakni" kifejezés a legtöbb magyar fesztiválprodukcióra ráillik. Ez azt hiszem, nem bántás, hanem tény. Ez nem a zenekarok bűne elsősorban, a szervezőknek kellene valami tematikát kitalálni, s ahhoz passzoló műsort kérni a fellépőktől. Vagy különleges, egyedi, megismételhetetlen formációkat, szólista-zenekar párosításokat összerakni. Ez utóbbiból mindig van Szegeden pl., csak éppen a szólisták gyengék sokszor. Kár.

7. New Orleans Swing Fesztivál (augusztus utolsó hétvégéje): na, ez a többihez képest gazdagabb (s most már talán már megfelelő látogatottsággal is bíró) fesztivál a hülyeség teteje. Nem a fesztivál és nem a zene, mert az rendben is lenne többnyire, bár éppen idén semmi koncepciót nem vélek felfedezni a műsorszerkesztésben. A névvel van bajom, de nagyon. Amikor Finok Zoli a Jazz Steps-szel évekkel ezelőtt elkezdte szervezni a fesztivált, akkor ez swing fesztiválnak indult, merthogy ők swinget játszanak, s minden fellépőtől swinget kért eleinte, s a külföldiek is nagyon jók voltak, swingeltek is többnyire rendesen. Hogy a New Orleans elnevezés hogy jött a képbe és kinek a bűne, nem tudom, de nagy baklövés. (Most már, ha jól tudom, Zolit "kiszervezték" a jelek szerint ügyesebb, de koncepciótlanabb emberek.) Persze, New Orleansban is élnek emberek, akik swinget játszanak, de hát Abu Dabiban is lehet mezőségi népzenét húzni. Azért jól néznénk ki, ha mondjuk Johannesburgban "Abu Dabi Mezőségi Népzenei Fesztivál"-t hirdetnének. Vagy akkor legyen New Orleans ÉS Swing Fesztivál, de akkor meg hol az arculat? Azért, mert idén idejön Leroy Jones New Orleansból, még nem kell a város nevét belebiggyeszteni (amiről jelen esetben mindenki, ugye, a stílusra asszociál). Arról nem is beszélve, hogy három nap mindössze három zenekar lép fel, ami nem túlzottan fesztiválízű. De nem rossz a program, csak az elnevezést nem értem.

Tavaly voltunk Asconában. A régebben New Orleans Jazz Ascona-ként futó fesztiválon eleinte csak New Orleans-i jazz volt. Szigorúan. És persze felléptek a legnagyobb New Orleans-i zenészek. Aztán valamikor úgy döntöttek (sajnos, és nem nagyon jött be egyébként), hogy nyitnak a fiatalok felé és behozták a rhythm & bluest és egyébb modernebb műfajokat, de abban a pillanatban meg is változtatták a fesztivál nevét, most már JazzAscona-ként fut. Viszont minden évben van egy mottó, ami köré szervezik a koncerteket. Profi. A Sacramento Dixieland Jubilee-ból is Sacramento Jazz Jubilee lett, amikor hasonló módon behoztak modernebb rokon műfajokat. Ott is van szlogen, van elképzelés (kevésbé határozottan körvonalazott ugyan, de van), s tk. az is profi. Meg persze baromi nagy. Június végén játszottunk egy hétig Olaszországban a Swing in Pic New Orleans Jazz Festival-on. Ott MINDIG van egy New Orleans-i zenekar és a többi meghívott is játszik New Orleans jazzt. Így volt idén is. Az rendben van, ott helyénvaló a név. De hát nem lehet egy Haydn- vagy Stamitz-koncertet Mozart-hangversenyként hirdetni csak azért, mert Mozart nevét jobban ismerik!

Kimaradt a fenti magyar felsorolásból a Salgótarjáni Dixieland Fesztivál (május első hétvégéje), ami rendben van, bár meglehetősen jellegetelen, színtelen-szagtalan elnevezése van, ugyanúgy, mint a Budapest Dixieland Fesztiválnak, ami, szégyen-gyalázat, fogalmam sincs, hogy mit takar. Azzal áltatom magam, hogy nyilván nem is jelentős, marginális próbálkozás. És kimaradt a március végi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál is. Utóbbit persze nem nekem kell minősítenem, kritizálnom, ízekre szednem, azt lehetne a kommentekben például.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bohem.blog.hu/api/trackback/id/tr21561559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

banjoman 2008.09.18. 17:17:54

Egyetertek az egesszel.
Meg azt tennem hozza, hogy a tiszteletremelto (nem)hozzaertok a Hot Jazzt osszekeverik a Dixielandel (NEM ugyanaz), valamint gyanazt a Swing (vagy sweet) Jazzel. Van egy ugyanilyen nevu kozkedvelt egyuttes akinek a zenejenek annyi koze van a nevukhoz mint a te hasonlatod a szir nepzenehez.
Viszonylag kevesen tudjak, hogy a New Orleans stilus nelkulozi az egyeni teljes refren szolokat (az a Chicago stilus), es az egyes hangszerszolok hianyat ugy konyvelik el, hogy "nem tudnak jatszani". Volt egy olyan megjegyzes egy magyar Dixieland zenesztol, hogy az effele jatek a egy zenei dzsumbuj, "kakafonia". Mikor annak idejen elmondtam neki hogy ez azert olyan, mert ez a New Orleans stilus, tehat ez igy van helyen, teljes hitetlenseggel talaltam magam szembe.
A New Orleans stilus ez: (idezet angolul): "Definition of New Orleans-style jazz: Jazz is two or MORE musical voices improvising COLLECTUIVELY in two-four or four-four time on any known melody and 'syncopating.' "
(A [New Orleans} jazz ketto vagy TOBB zenei hang rogtonozve EGYUTTesen (egyszerre), ket negyed vagy negy negyed utemben, egy akarmilyen ismert dal, 'szinkopalva'.

Mivel az europai zenebeallitottsag pontossagra es nem rogtonzesre es spontaneitasra epul, ennelfogve az europai jazz sokszor lelketlen es szenvedelytelen. A rogtonzes mindig egy kiserlet; ennelfogva a hibak, elvetesek bekerulese majdnem kivedhetetlen, de ez sok esetben szoges ellenteben van az elvarasokkal. Ennelfogva egy europai ful es egy amerikai ful mast hall ugyanabban az eloadasban. Az europai hallja a pontatlansagokat es botlasokat, szamara ez (erthetoen) zavaro. Az amerikai viszont ezeken atsiklik, es hallja a szenvedelyt es a rogtonzes egyeniseget, eredetiseget.
süti beállítások módosítása