Bohémélet

Bő három héttel a Bohém25-gála után (ami ugye a Brooklyn-hídtól a Lánchídig címet viselte), a bánki Louis Armstrong Jazzfesztivál alapítóival a gálaműsor címével ellentétes irányú utat tettünk meg, s egy hétig tanulmányozzuk a New York-i jazzéletet. Meg egy kicsit szétnézünk és természetesen meglátogatjuk Joe bácsit.

Joe-hoz holnap megyünk, ma érkezés után a Hotel New Yorker 27. emeletén található szobáinkba szédültünk egy rövid vacsorázást követően. Illetve csak a többiek találták meg azonnal az ágyat (Karacs Feri és felesége és Iványi Csabi barátjuk az útitársak - illetve én vagyok az övék), én még elcaplattam a Lincoln Centerbe, hogy meghallgassam a Hot Club of San Francisco muzsikáját. A Lincoln Center számos kiváló terme közül a David Rubinstein Atriumban minden csütörtökön ingyenes jazzkoncert hallgatható. Kiváló hang- és fénytechnikával, jó kis muzsika volt, Djangóra emlékezve. De azért a mi Swing Manouche Projectünk sem marad el az amerikaiaktól, legfeljebb annyiban, hogy a magyaroknál nincs hegedűs. Clint Bakert, a bőgőst ismertem a csapatból (bár eddig csak zongorán és rézfúvós hangszereken hallottam, most éppen ő volt a basszus), beszéltem is vele pár mondatot. Aztán, mivel fáradt voltam, spuriztam haza. Persze gyalog, mert úgy érdekesebb (a "Take the "A" Train" odafelé már gyakrolatban megvalósult).

Többedszer vagyok New Yorkban, de mindig megdöbbenek a Times Square forgatagán, hihetetlen mennyiségű (és minőségű!) reklámján. És baromira irigylem a Lincoln Centert és műsorait, s látom, hogy ezek mellett a Carnegie Hall már abszolút lepukkant lett, s nincs is minden nap előadás. (Erre mondják, hogy: Szeretnék én így lepukkanni...) A koncert- és operaműsorok láttán megindult a klasszikus zenére vonatkozó nyálelválasztásom, de majd csillapítom valamivel. Jazzügyben pedig már annyian jelezték, hogy szívesen találkoznának velem (mert azért előre szóltam minden ismerős zenésznek, hogy itt leszünk), hogy már most tudom, hogy nem fog beleférni mindegyik látogatás. Ma Eddy Davis hívott a lakására minket (kiváló bendzsós, évtizedek óta a Woody Allen Bandet is vezeti), a Bánkon hihetetlen sikert arató Rossano Sportiello is vár, Joe bácsi a zenészekről, akiket majd hallunk ebben a pár napban, majd úgyis referálok. Most vár az alvás, mert otthon már reggel hat is elmúlt...