Némi késéssel folytatom a beszámolót, mert a tömény "turistáskodásban" nem jutottam se wifi-hez, se levegőhöz, ezért már itthonról, egy nógrádi turné után fejezem be a rövid francia turné második és harmadik napjáról szóló útibeszámolót. A Riviéráról Nimes-be mentünk, ami Kecskemét nagyságú város ugyan, de 2000 éves római emlékeinek köszönhetően a mi kis szűkebb hazánknál jóval városiasabb. A 800 fős városi színházban játszottunk egy jótékonysági esten. A bevétel a Nimes környéki értelmi fogyatékosok idősebb kori életét hivatott segíteni: az alapítvány létrehozója a családjuk segítségére szoruló fogyatékosok segítését tűzte ki célul, arra az időszakra gondolva, amikor már családi segítség nélkül, egyedül maradnak a sérültek. A cél nemcsak nemes, de az alapítvány sikeres is. Eddig 24 jazzkoncertet szerveztek, mindet teltházzal, óriási bevétellel, s több olyan üzemet hoztak létre, ahol a fogyatékosok dolgozni tudnak (kerámia emléktárgyakat, és hasonlókat gyártanak), valamint felépítettek 28 lakóházat (mintegy a fogyatékos idősek családi otthonaként), amiket aztán a helyi önkormányzatok üzemeltetnek.
A színházban egyébként Lionel Hampton is többször koncertezett, szóval jó helyre kerültünk. Profi volt minden: a hang, a fény, a háttérmunka, a fogadtatás, a koncert utáni vacsora (minket hosszan tapsoló vendégekkel az étteremben). Másnap sétáltunk Nimes belvárosában, megnéztük többek között az amfiteátrumot, ami a világ legépebben megmaradt ilyen jellegű római építménye. Anno 43 ezren fértek be, ma már "csak" 30 ezren. Az amfiteátrumban a színházi előadástól az operán és a bikaviadalon keresztül a Davis Kupa teniszmeccsig mindent rendeznek. Mondjuk, Bohém-koncert még nem volt...
Utolsó kommentek