Bohémélet

Mivel mindjart indulunk az utolso napra (ma csak egyszer jatszunk), ezert villamtempoban, tomoren: a vasarnap is igen jol sikerult, hallottunk ujabb jo muzsikakat (pl. az egyik legjobb New Orleans-i stilusu dobost, Hal Smith-t Elvist, Jerry Lee Lewist es Johnny Casht jatszani), folyton-folyvast talalkoztunk regi ismerosokkel - es minket is egyre tobben szolitanak le az utcan regi ismeroskent. Persze, mint minden kulfoldi fesztivalon, mindig van egy-ket ember, aki nem erti, hogy ha Ragtime, akkor miert nem Budapest, ha Tamas, akkor miert nem Benyei es kulonben is mi van Benkoval - de ez igy megy mindannyiunkkal. A delutani koncertunkre mar egy oraval elobb elkezdtek sorbanallni az emberek, s a koncert feleig hosszu sor volt kint - de mivel nem engednek be, csak szigoruan annyi nezot, ahany ulohely van, s mivel nem nagyon ment ki senki a terembol, elobb-utobb elfogytak a rank ahitozok. Nem baj, ma meg meghallgathatnak minket - egyszer. Odatesszuk magunkat! Aztan holnap irany Home, Sweet Home!