Bohémélet

Mivel 20 perc mulva indulunk (felleporuhaba oltozve, es en meg "haziruhaban" ulok a szallodai nyilvanos internetnel), nagyon gyors leszek: a ket szerdai fellepesen kivul (amikor is a belvarosi bevasarlokozpontban jatszottunk rettenetes hangositassal, kicsi, de lelkes es kitarto kozonsegnek illetve este a gyonyoru kaliforniai hegyvidek egy eldugott, golfpalyara epitett, szabadon jarkalo ozekkel buszkelkedo nyugdijas-kozpontjaban a magukkal semmit kezdeni nem tudo tipikus amerikai jomodu nyugdijasoknak) csutortokon is ketszer muzsikaltunk: delelott a repteren (na, azt is felelossegre vonnam, aki ezt a marhasagot kitalalta - zajban, hangositas nelkul, kisse feleslegesnek tunt; pontosabban amator volt a kivitelezes), este pedig a Jubilee kezdetet jelento Kick-off Party elso zenekarakent; vagyis tulajdonkeppen velunk kezdodott a Jubilee. Csak meghivottak voltak jelen: sajto, szponzorok, onkentes segitok, zeneszek. George Probert, a legendas kaliforniai szopranszaxofonos egybol megkerdezte, szeles vigyorral 80 esztendos szajan, hogy hogy van Benko. A tobbit, amit meg Sanyival kapcsolatban mondott, nem irom ide. Mindenesetre magyar zenekarkent megvan az az elonyunk, hogy Benkoek utan a Bp. Ragtime es a Hot Jazz Band is, tobbszor visszahivott zenekarkent, kitaposta az utat: a magyaroknak eleg jo a renomejuk errefele. A tegnap esti sikert latva talan mi sem rontunk majd az orszag jazz-hirneven. Most pedig indulunk, mert a kezdo felvonulason (Parade) kotelezo a reszvetel - nekunk egy tuzolto auton kell majd helyet foglalnunk, nagy buli lesz, ahogy 120 zenekar vonul mindenfele jarmuveken Sacramento regi belvarosaban. A Jubilee menetrendje eleg suru, nem biztos, hogy aktivan tudok irogatni a blogba, de majd igyekszem...