Bohémélet

Joe bácsi 80 éves. Sose felejtem el, amikor New Yorkban járva felhívtam, hogy éppen itt vagyok és meglátogatnám. Másnap kedvesen fogadott, kedélyesen elbeszélgettünk az Armstrong-relikviák között. Minden tárgyról, lemezről, könyvről eszébe jutott egy nagy jazz-zenészről szóló sztori. A legtöbbjükkel játszott is. 18 évesen az akkor még éppen élő legendával, Bunk Johnsonnal is együtt jamelt egy New York-i klubban. Aztán jöttek a többiek, George Wettlingtől Lajos Armstrongig és Roy Eldridge-ig. Joe (persze, Joe bácsi) ritkán volt bandafőnök – többnyire sideman maradt. Viszont mindenkivel játszott, aki számít. OK, Benny Goodmannel csak ebédelt, de hát két klarinétos sok is lett volna a színpadon.

Sok felvétel nem maradt fent sajnos az Armstronggal töltött korszakából, de itt egy YouTube videó (egy év alatt 3,5 millióan nézték meg!), a bajszos mokány fickóról lesír, hogy hazánkfia:

Joe megmaradt magyarnak, mégha törte is erősen, mikor először meghívtuk. Aztán annyira rászokott a hazajárásra, hogy a nyelvet is egyre jobban újratanulta. Merthogy kint-született gyerekként azért anno magyar volt az anyanyelve. Mostanra már káromkodni is folyékonyabban tud amerikaiul – persze nem olyan ízesen. Szóval, mikor 1992-ben először jött hozzánk, értesítettem sajtót, minden búbánatot elkövettem a felhajtás érdekében, még újságíró is volt a reptéren, én pedig legfrankóbb öltönyömet vettem fel, elegáns voltam és még a polgármesteri kocsit is megkaptuk a jeles vendég Kecskemétre viteléhez, persze sofőrrel. No, a jeles vendég nem jött, nem fért fel a gépre, vagy a csatlakozást késte le Párizsban, a fene sem emlékszik. Másnapra már nem volt polgármesteri autó, én mentem fel a szakadt Daciával. Ki volt ülve az anyósülés, Joe még jobban kiülte. Én kicsit kevésbé elegánsan, Joe szakadt farmerben. Indulásnál beraktam egy Eddie Condon-kazettát a magnóba, egyből megmondta, melyik hangszeren ki játszik, még az évszámot is tudta.

Joe azon kevés jazzmuzsikusok egyike, aki nem ivott, nem dohányzott - csak éppen zenélt. Egész életében. Hál' Istennek, a Bohém Ragtime Jazz Banddel is elég sokat. Tanultunk is tőle sokat - talán nem mindent felejtettünk el.

Az öltönyös reptéri fogadáshoz képest az Oslo Jazz Fesztivál ötcsillagos szállodai szobájában úgy beszélgettünk, hogy Joe alsógatyában és trikóban a földön feküdt és végezte a tornagyakorlatait, én pedig ültem a beágyazatlan ágyán, a kicsomagolt klarinétja mellett. Hosszú ideig minden évben játszottunk együtt itt-ott. Az utóbbi időben kevésbé. Mi is megöregedtünk. Joe azért még aktív. Április végén a tervek szerint lesz egy megkésett születésnapi koncert Magyarországon, több zenekarral – és persze Joe Murányival, aki a klasszikus jazzt játszó magyarok közül a legtöbbet érte el. Tiszteljük is érte. 2008. január 14-én ünnepli 80. születésnapját. Happy birthday, Mr. Muranyi!