Bohémélet

2009. március 27-29.: Bohém Fesztivál Kecskeméten. Előzetesként március 1. és 13. között kétnaponként szép sorban bemutatjuk a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál vendégfellépőit. (Idén, ugye, 14 világszínvonalú vendégszólistát hívunk meg, s belőlük alakulnak ki a fellépő formációk.) Lássuk most, kik adják a zenekari hangzás alapját:

2009. március 27-29.: Bohém Fesztivál Kecskeméten. Előzetesként március 1. és 13. között kétnaponként szép sorban bemutatjuk a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál vendégfellépőit. (Idén, ugye, 14 világszínvonalú vendégszólistát hívunk meg, s belőlük alakulnak ki a fellépő formációk.) Íme a két bendzsós, akik gitárosok is:

2009. március 27-29.: Bohém Fesztivál Kecskeméten. Előzetesként március 1. és 13. között kétnaponként szép sorban bemutatjuk a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál vendégfellépőit. (Idén, ugye, 14 világszínvonalú vendégszólistát hívunk meg, s belőlük alakulnak ki a fellépő formációk.) A zongoristánk (csakúgy, mint az egyéb hangszeresek) zseniálisak:

2009. március 27-29.: Bohém Fesztivál Kecskeméten. Előzetesként március 1. és 13. között kétnaponként szép sorban bemutatjuk a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál vendégfellépőit. (Idén, ugye, 14 világszínvonalú vendégszólistát hívunk meg, s belőlük alakulnak ki a fellépő formációk.) A harsonásokkal (is) megfogtuk az Isten lábát, jó a felhozatal! Ők lesznek azok:

2009. március 27-29.: Bohém Fesztivál Kecskeméten. Előzetesként március 1. és 13. között kétnaponként szép sorban bemutatjuk a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál vendégfellépőit. (Idén, ugye, 14 világszínvonalú vendégszólistát hívunk meg, s belőlük alakulnak ki a fellépő formációk.) A trombitásokat már ismerjük, nézzük a két nádfúvóst!

2009. március 27-29.: Bohém Fesztivál Kecskeméten. Előzetesként március 1. és 13. között kétnaponként szép sorban bemutatjuk a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál vendégfellépőit. (Idén, ugye, 14 világszínvonalú vendégszólistát hívunk meg, s belőlük alakulnak ki a fellépő formációk.) Lássuk először, ki lesz a két trombitás:

Így, ahogy a címben írtam és nem fordítva. A Bohém Ragtime Jazz Banddel és a Bohém Fesztivállal kapcsolatban is, valamint néhány évig közigazgatásban dolgozó kulturális szakemberként is azt láttam-látom, hogy a kulturális élet legtöbb képviselője bizony távolról sem érti-érzi az idők szelét, s még mindig 30-40 évvel ezelőtti kultúrpolitikát akar csinálni.

Duke Ellington szerint „nem csak a világ legjobb dobosa, de a legjobb zenésze is” volt. 2009. február 14-én szombaton, 85. életévében meghalt Louie Bellson.

A Benkó Dixieland legutóbbi hírlevelében Sanyi (a régi ismeretség okán engedtessék meg így emlegetnem), szóval dr. Benkó Sándor ajánlja bizonyos Nagy Ákos újságíró cikkét, amelyben ő maga nyilatkozik erről-arról. Sanyi az interjú utolsó kérdésére („Ha összeállna itthon egy dixieland szupergroup, lehetne olyan népszerű, mint lett a Benkó?”) ezt válaszolta:

Tegnap (december 29-én) Los Angelesben meghalt Freddie Hubbard jazztrombitás. 70 éves volt. Talán az utolsó a nagyok közül. Vannak még egyáltalán nagyok? Vagy ez is csak ilyen "bezzeg az én időmben" dolog? Netán csak nem vesszük észre a köztünk élő nagyokat? A fene tudja, a jazz aranykora biztos elmúlt. Mi Bohémok is elsősorban reprodukálunk, mégha kreatívan próbáljuk is tenni a dolgunkat.

Két hónapja, július közepén arra kértük a Bohém-hírlevél olvasóit, hogy tippeljék meg a Bohém Fesztivál öt koncertjére szóló bérlet piaci értékét, s cserében extrakedvezménnyel juthatnak bérlethez meghatározott feltételek mellett. A tippelés határideje tegnap, szeptember 15-én éjfélkor lejárt, ígértemhez híven közzéteszem az eredményt.

Nem értem, hogy mi a rákért kell minden fesztivált New Orleans jazz fesztiválként aposztrofálni, mikor annyi közük van a jazz bölcsőjének kikiáltott városhoz, mint nekem a szír népzenéhez.

A régebben már ígért blogbejegyzések helyett (amire ugye kint Internet hiányában nem kerülhetett sor) néhány megkésett kép a június végi olasz fesztivál kapcsán. Inkább életképek, merthogy a Swing in Pic elnevezésű, Udine melletti kistérségi New Orleans-i jazz fesztiválon leginkább ettünk (napi hét órát!) és persze pihentünk, aludtunk. Egy kicsit (bő fél napot) azért mentünk is (Palmanova, Aquilea, Grado). 14 falu és városka fogott össze, s rendezte meg a hatnapos fesztivált, minden este máshol játszottunk. Jó volt, nyugi volt. No, íme akkor néhány kép.

Tegnap és ma akármikor beültem a kocsiba, az automatikusan megszólaló rádióból a hírekben mindig a Meleg Büszkeség Napjáról beszéltek. Erről jutott eszembe, hogy a jeles alkalomból szeretettel köszöntjük a velünk egy esztendőben, 1985-ben "született" Hot Jazz Bandet!

(Bocs' fiúk, de ebben a nagy nyári melegben csak idáig terjed a rakoncátlan csipkelődési hajlamom.)

A hétvégén az eddigi (legalábbis egyik) legnagyobb zenei élményemet éltem át. Mégpedig a bánki Louis Armstrong Jazz Fesztiválon, ahol jómagam is játszhattam egy igen jó erőkből álló nemzetközi formációban, ami jóformán a koncerten találkozott először. Maga az együttmuzsikálás is nagyon nagy élmény volt, s a közönségből is mindenki egyöntetűen lelkesedett a produkcióért, de az igazi katarzist a koncert utáni örömzene hozta, nem utolsósorban Korb Attila jóvoltából.

A minap végképp kiderült, hogy mennyire népszerűek vagyunk. Alig parkoltam le az autóval, máris kilopták a Bohém Fesztivál emblémájával díszített esernyőt a hátsó ülésről. Semmi mást, csak a Bohém-ernyőt. Igaz, nem is volt más lopnivaló a kocsiban. Na de, egy ernyőért a zárt autóba merészkedni!

Egy nagyon gyors utolso bejegyzes, mar a repterrol - ahol a szakadt, hianyos 20 dollarosommal 40 percig tudok internetezni. Tegnap (hetfon) az utolso koncertunkon meglehetosen sokan voltak, ugy tunt, mindenki meg akarta hallgatni a magyarokat, foleg akik meg eddig nem voltak ott egyik fellepesunkon sem. Ujabb "standing ovation", meg John Cocuzzi is ott figyelt a szinpad mellett, s vigyorgott, rendes jazzistahoz melton. Sztar letere nagyon szereny es baratsagos - mondta, hogy mar Asconaban is hallgatott minket. A baratnoje meg orult modjara fenykepezett az egesz koncert alatt. Bob Ringwald is beszallt egy szamra, a vegen oriasi ovacio, majd egy raadas (ami itt egyebkent - fokent a szoros menetrend miatt - nem szokas), de a legjobb megis az, mikor Joci minden koncert vegen a meghajlas alatt amerikaiasan elnyavogja magat, hogy "Thank youuu, soooo much!" Koncert utan vacsora Bobbal es felesegevel (nagyon osszenottunk az oreggel), pakolas, ivaszat az ausztral zenekarral, 3 ora alvas, majd hajnali negykor irany a repter - bo 1,5 ora alatt itt voltunk (a szokasos 2,5 helyett), s hamarosan indulunk haza. A tobbit mar otthonrol.

Mivel mindjart indulunk az utolso napra (ma csak egyszer jatszunk), ezert villamtempoban, tomoren: a vasarnap is igen jol sikerult, hallottunk ujabb jo muzsikakat (pl. az egyik legjobb New Orleans-i stilusu dobost, Hal Smith-t Elvist, Jerry Lee Lewist es Johnny Casht jatszani), folyton-folyvast talalkoztunk regi ismerosokkel - es minket is egyre tobben szolitanak le az utcan regi ismeroskent. Persze, mint minden kulfoldi fesztivalon, mindig van egy-ket ember, aki nem erti, hogy ha Ragtime, akkor miert nem Budapest, ha Tamas, akkor miert nem Benyei es kulonben is mi van Benkoval - de ez igy megy mindannyiunkkal. A delutani koncertunkre mar egy oraval elobb elkezdtek sorbanallni az emberek, s a koncert feleig hosszu sor volt kint - de mivel nem engednek be, csak szigoruan annyi nezot, ahany ulohely van, s mivel nem nagyon ment ki senki a terembol, elobb-utobb elfogytak a rank ahitozok. Nem baj, ma meg meghallgathatnak minket - egyszer. Odatesszuk magunkat! Aztan holnap irany Home, Sweet Home!

Tul vagyunk a Jubilee felen. A nyito felvonulas, az Opening Parade nagy marhasag - de megis csodas elmeny zenesznek, kozonsegnek egyarant. Mi egy 1923-as tuzoltoauton zsufolodtunk ossze, volt mindenfele zenekar, helyi noegylet (fotok kesobb lesznek a honlapon), az utca tomve emberekkel, mindenki integet - mint annak idejen majus 1., de megsem. (Es megis jobb, ha George Probert vigyorog es integet a podiumrol, mintha Kadar elvtars...) A Parade utan pedig belevetettuk magunkat a fellepesek soraba. Eddig mindenesetre nagy sztarok vagyunk - legalabbis tobbnyire ugy kezelnek minket. Az teny, hogy nem vagyunk rosszak, sot egyre lazulunk, s a szinpadi jokedvet a kozonseg nagyon dijazza.

Mivel 20 perc mulva indulunk (felleporuhaba oltozve, es en meg "haziruhaban" ulok a szallodai nyilvanos internetnel), nagyon gyors leszek: a ket szerdai fellepesen kivul (amikor is a belvarosi bevasarlokozpontban jatszottunk rettenetes hangositassal, kicsi, de lelkes es kitarto kozonsegnek illetve este a gyonyoru kaliforniai hegyvidek egy eldugott, golfpalyara epitett, szabadon jarkalo ozekkel buszkelkedo nyugdijas-kozpontjaban a magukkal semmit kezdeni nem tudo tipikus amerikai jomodu nyugdijasoknak) csutortokon is ketszer muzsikaltunk:

Most ismet a szallodai Internetet hasznalom - tehat ekezetek nelkul irok. Tegnap (kedden) egy altalanos iskolaban jatszottunk, ket ismeretterjeszto eloadast tartottunk, koncertnek alcazva. A gyerekek nagyon aranyosak es (nem csak amerikai iskolahoz merten) nagyon fegyelmezettek voltak. A diakok kb. 60%-a kinai, 20% fekete, 10% mexikoi es 10% feher. A delutan a pihenese volt - elotte megrohantunk egy hangszerboltot, ahol egy-ket dolgot azert vasaroltunk is.

Összekovácsolódik a banda. Szokás szerint leginkább a hülyeség a közös nevező. A busz hátsó felében a két napszemüveges, Károly és Zoli rendszeresen "rock'n'roll"-ozik - mi, többiek, meg röhögünk rajtuk. Eddig még nem untuk meg, pedig amúgy rettenetes. Mennyire? Ennyire:

Szombaton Bob Romans (a tavaly a Bohém Fesztiválon is fellépett Cell Block 7 Jazz Band vezetője) házában játszottunk. A semmi közepén egy nagy, úszásra, horgászásra és vízisportokra alkalmas mesterséges tó, körülötte nagy és szép házak. Meglehetősen pazar és gazdag környék. Ilyen helyen talán még Amerikában is ellaknék...

Jo reggelt mindenkinek (vagy odahaza jo estet)!

Most Sacramentobol ekezet nelkul irok es roviden, merthogy 7 percem maradt az internet-hasznalatbol. Ket napig utaztunk, mivel Pragabol nem jutottunk el New Yorkba: technikai problemak miatt Irorszag folott visszafordult a gepunk. Ugyhogy csutortokon hajnali fel hatos kecskemeti indulassal este nyolcra (ismet) Pragaban voltunk - akkor mar 4-5 oras sorbanallas utan hotelkuponnal a kezunkben.