HTML

Bohémélet

A Bohém Ragtime Jazz Band tagjainak (fő- és albohémek) mindennapi bohémságai és komolyságai, globális titkok a klasszikus jazz világából

Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com

Utolsó kommentek

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Mit számít a Kossuth-díj? – interjú Bényei Tamással

2015.10.01. 22:21 főbohém

Az alábbiakban a Hot Jazz Band vezetőjével röviddel a Kossuth-díj 2015. március 15-i átadása után készült és a Bohém JazzMagazin 2015 áprilisi számában megjelent interjút közöljük teljes egészében. Jó étvágygerjesztő lehet a Hot Jazz Band 2015. október 16-i jubileumi koncertje elé (amire jegyek korlátozott számban még itt kaphatók).

Meglepett a Kossuth-díj, vagy voltak előzetes jelek, ami miatt számítottál rá?

Mindenki számára nagy meglepetés a Hot Jazz Band Kossuth-díja, ahogy nekem is. Olyannyira nem gondoltam, hogy azon a hétvégén Dániában, Koppenhágában vállaltam fellépést, ennek lemondása miatt volt is némi kellemetlenségem. A legnagyobb meglepetés az egészben, hogy jazz-zenekar, s ezen belül tradicionális jazz-zenekar első ízben részesült ebben e kitüntetésben.

hjb_kossuth-dij.jpg

Mit jelent egy ilyen kitüntetés Nektek és mit a közönségnek, szervezőknek? Máshogy fogadnak azóta, vagy erre is érvényes, hogy minden csoda három napig tart?

Azoknak, akik a művészetüknek áldozzák az életüket, egyszóval komolyan veszik azt, amit csinálnak, természetesen egy ilyen kitüntetés nagyon nagy dolog. Sok vélemény van, ami szerint ez az egész nem verseny és nem a díjakért csináljuk. Ez csak formállogika és álszentség. Igenis van verseny, amíg élőlények lesznek a Földön, így lesz. A díjak pedig fontosak, hisz’ a külvilág visszajelzései. Mindenki számára erős jelzés. Hogy a valós életben, a mindennapokban ez mennyire számít, azt a jövő dönti el. Máshogyan fogadnak, az egyértelmű, például akik ismernek és elismernek, azok együtt örülnek velünk, büszkék ránk, a barátságunkra. Ez az elismerés egy társadalmi rang is, ami felelősséggel jár, és ez nem három napig tart.

A magyar tradicionális jazz egészének is mindenképpen fontos elismerés a díjatok, de a Kossuth-díjat persze Ti kaptátok. Mi az szerinted, amivel leginkább rászolgáltatok, amivel kiemelkedtek a mezőnyből?

A méltatás szövege a következő: „A Hot Jazz Band páratlanul sikeres, külföldön is nagyra értékelt, a tradicionális dzsessz autentikus megszólaltatására épülő előadóművészi tevékenysége, valamint a magyar könnyűzenei örökség ápolását szolgáló, értékőrző művészi munkája elismeréseként részesült az elismerésben.” Azt már én mondom, hogy a hazai jazzélet összes és mindenkori szereplőjét beleszámítva egyedüliként nyertünk külföldön négy nemzetközi versenyt. Rangos jazzfesztiválok sorában első magyar előadóként mi léphettünk fel, ezen kívül az 1920 és ’50 közötti magyar, jazz-es ihletettségű zenei termés repertoárra tűzése is számít, sőt ez számít igazán, úgy vélem. Ebből négy CD-t készítettünk, s inkább a napjaink nyelvére lefordítva kb. négy koncertnyi anyagunk van, az ötödik most készül. A hazai jazz mostoha sorsát a művelői, rajongói is ismerik jól, ez egy kicsi közösség és nem heterogén, azonban vannak alapvetések, amikben összetartozunk, ezért számomra ez egy közösségnek szóló díj is, nem beszélve a csodálatos zeneszerzőkről.

Harminc év nagy idő (ezt én is pontosan tudom). Mi kell ahhoz, hogy egyben maradjon egy zenekar, hogy meg tudjatok újulni, hogy megtartsátok és bővítsétek a közönségeteket, és hogy túléljétek a „kötelező” belső feszültségeket. Nem beszélve az esetleges „személyi elfáradásról”. Zenekarvezetőként mit teszel, hogy a pozitív dolgokat segítsd, a negatívakat pedig megelőzd, vagy csökkentsd?

A zene végtelen szeretete a legfontosabb, de ez kissé közhelyes és kevés a megmaradáshoz. A hit, kitartás, céltudat, alázat és szorgalom mellé jó emberek is kellenek, akik ugyanezekkel a tulajdonságokkal fel vannak ruházva. Bera Zsolt, Fodor László (ex-Bohém), Szabó Lóránt, Juhász Zoltán és Galbács István ilyen emberek. Szerencse is kell, de ha belevágunk, a szerencse sem várat magára. A frissesség az újabb és újabb lemezekben, koncerteken biztosított. Kihagytam egy nagyon fontos elemet, a kreativitást, ez az, ami nem tanulható, de ha nincs, hamar zátonyra fut egy karrier. Én magam örökös elégedetlen vagyok, és egy ötletekkel teli ember, akinek nincs elég ideje itt a Földön minden álmát valóra váltani. Ez a bizonyos kiapadhatatlan forrás optimistává tesz és motivál folytonosan és ezzel próbálok a többiekre is hatni. A siker is nagyon fontos katalizátor. Az, aki netán nem érti, érzi az elgondolásaimat a bandában, a sikerből mindenképp rájön, hogy jó az irány. Persze vannak hullámvölgyek, de ez így van rendjén. Amint ezt felismerte az ember, nem lehet gond. S talán még egy fontos elem, engem mindig a jószándék vezérelt és azt akartam, hogy minden kollégám ugyanúgy részesüljön a munkám gyümölcséből, mint én. Úgy látom, ez elég erős kovász.

30 éves jubileumi évben, pláne Kossuth-díj után vannak nyilván terveitek. Idén és a közeljövőben mi(k)re készültök?

[...] Október 16-án az Erkel Színházban adunk ünnepi koncertet, melyen fellép Szekeres Adrien, az általunk létrehozott egyetlen magyar bendzsózenekar, a Hungarian Banjo Kings, a szintén általunk alapított Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra és Erdélyből érkezik hozzánk a Csíki Kamarazenekar, hogy teljessé tegyék a hangzást. Tizennegyedik lemezünkönpedig gyermekdalok fognak szerepelni. Régóta mondják rajongóink, hogy a kicsik imádják a Hot Jazz Band zenéjét. Reméljük, ezzel a lemezzel sok jazzrajongó nevelkedik fel.

Van időd olvasni? Ha igen, mit olvastál utoljára és mi lesz a következő?

Nincs semmire sem időm. Egy szenvedélyemnek hódolok, ha tehetem, ez a horgászat. Ezt csak jó időben lehet, főleg nyáron, amikor a legtöbb a munkánk is... Legutoljára Django Reinhardt életrajzi regényét olvastam, nagyon tetszett. Előtte nem sokkal Jávor Pál és Kabos Gyula életét olvastam el, ja, és Orlay Chappy, a Dobbal a világ körül című könyvét. A következő könyv a Távol Afrikától lesz, pont tegnap döntöttem el, hogy megszerzem és elolvasom. Csak évek kérdése...

Meg fogsz tanulni plectrum bendzsózni, vagy ez már kimarad az életedből?

Már játszom a plectrum banjo-n, fellépésem is volt néhány. Tavaly a Siófoki Szezonnyitón egy lovaskocsin pengettem Papa Fleigh, Mátrai Zoli és Bényei Tibor társaságában. Sajnos kevés az időm, most épp stagnál a tudásom, ami a legalapvetőbb dalokra („Arab sejk” – vagyis The Sheik of Araby –, Bill Bailey stb.-re) korlátozódik. „Új” hangszerként mostanában többet gyötröm a gitárt, mert azt éjszaka is lehet, nem zavarom vele a szomszédo- kat. Nagyon szeretem. Az 1930-as, ’40-es évek stílusában senki sem szólózik, senki sem kísér ma Magyarországon, de külföldön sem gyakran hallani, kivéve a Django Reinhardt plágiumokat, amit szintén imádok, de ez kicsit más, nagy élvezettel próbálgatom.

Tanításon nem gondolkodtál? Lassan el kellene kezdeni átadni azt a sok mindent, ami a fejedben, kezedben van.

Van némi zenei előképzettségem, de mindez a tanári pozícióhoz kevés. Magánórákat tudnék adni, de időm nem sok lenne rá. Egy-egy workshop-on nagyon szívesen mutatnám meg, mi alapján indultam el annak idején, sőt, mivel akkordhangszeren is játszom, el tudnám magyarázni, hogyan épül fel a dallamvilága ennek a stílusnak összhangzattani szempontból is. Sajnos, mivel a tömegek ingerküszöbét csak a jól ismert TV-injektált divatok lépik át, nagy érdeklődés nincs az iránt, amit e stílus művelői alkotnak. Nem tolonganak az ajtóm előtt a tudáséhes picik. Másrészt azt látom, hogy ha van jazzoktatásra kezdeményezés, azt mind csupán a modern stílusok képviselői művelik, pedig azt megérteni és játszani csak a Ja-Da és a When The Saints után lehet. Egy szó, mint száz, nem értik, nem fogják fel, ezért engem sem hívnak meg, hogy tanítsam a fiatalokat. De mondok én erre valamit: az igazi ambiciózus tehetségeknek elég az, ha meghallanak egy jó, nekik tetsző felvételt, ez úgy tudom, mindnyájunk esetében így kezdődött.

Ittzés Tamás

 

hjb30.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://bohem.blog.hu/api/trackback/id/tr57878470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.