Bohémélet

Meglepett a Kossuth-díj, vagy voltak előzetes jelek, ami miatt számítottál rá?

Mindenki számára nagy meglepetés a Hot Jazz Band Kossuth-díja, ahogy nekem is. Olyannyira nem gondoltam, hogy azon a hétvégén Dániában, Koppenhágában vállaltam fellépést, ennek lemondása miatt volt is némi kellemetlenségem. A legnagyobb meglepetés az egészben, hogy jazz-zenekar, s ezen belül tradicionális jazz-zenekar első ízben részesült ebben e kitüntetésben.

Mit jelent egy ilyen kitüntetés Nektek és mit a közönségnek, szervezőknek? Máshogy fogadnak azóta, vagy erre is érvényes, hogy minden csoda három napig tart?

Azoknak, akik a művészetüknek áldozzák az életüket, egyszóval komolyan veszik azt, amit csinálnak, természetesen egy ilyen kitüntetés nagyon nagy dolog. Sok vélemény van, ami szerint ez az egész nem verseny és nem a díjakért csináljuk. Ez csak formállogika és álszentség. Igenis van verseny, amíg élőlények lesznek a Földön, így lesz. A díjak pedig fontosak, hisz’ a külvilág visszajelzései. Mindenki számára erős jelzés. Hogy a valós életben, a mindennapokban ez mennyire számít, azt a jövő dönti el. Máshogyan fogadnak, az egyértelmű, például akik ismernek és elismernek, azok együtt örülnek velünk, büszkék ránk, a barátságunkra. Ez az elismerés egy társadalmi rang is, ami felelősséggel jár, és ez nem három napig tart.

A magyar tradicionális jazz egészének is mindenképpen fontos elismerés a díjatok, de a Kossuth-díjat persze Ti kaptátok. Mi az szerinted, amivel leginkább rászolgáltatok, amivel kiemelkedtek a mezőnyből?

A méltatás szövege a következő: „A Hot Jazz Band páratlanul sikeres, külföldön is nagyra értékelt, a tradicionális dzsessz autentikus megszólaltatására épülő előadóművészi tevékenysége, valamint a magyar könnyűzenei örökség ápolását szolgáló, értékőrző művészi munkája elismeréseként részesült az elismerésben.” Azt már én mondom, hogy a hazai jazzélet összes és mindenkori szereplőjét beleszámítva egyedüliként nyertünk külföldön négy nemzetközi versenyt. Rangos jazzfesztiválok sorában első magyar előadóként mi léphettünk fel, ezen kívül az 1920 és ’50 közötti magyar, jazz-es ihletettségű zenei termés repertoárra tűzése is számít, sőt ez számít igazán, úgy vélem. Ebből négy CD-t készítettünk, s inkább a napjaink nyelvére lefordítva kb. négy koncertnyi anyagunk van, az ötödik most készül. A hazai jazz mostoha sorsát a művelői, rajongói is ismerik jól, ez egy kicsi közösség és nem heterogén, azonban vannak alapvetések, amikben összetartozunk, ezért számomra ez egy közösségnek szóló díj is, nem beszélve a csodálatos zeneszerzőkről.

Harminc év nagy idő (ezt én is pontosan tudom). Mi kell ahhoz, hogy egyben maradjon egy zenekar, hogy meg tudjatok újulni, hogy megtartsátok és bővítsétek a közönségeteket, és hogy túléljétek a „kötelező” belső feszültségeket. Nem beszélve az esetleges „személyi elfáradásról”. Zenekarvezetőként mit teszel, hogy a pozitív dolgokat segítsd, a negatívakat pedig megelőzd, vagy csökkentsd?

A zene végtelen szeretete a legfontosabb, de ez kissé közhelyes és kevés a megmaradáshoz. A hit, kitartás, céltudat, alázat és szorgalom mellé jó emberek is kellenek, akik ugyanezekkel a tulajdonságokkal fel vannak ruházva. Bera Zsolt, Fodor László (ex-Bohém), Szabó Lóránt, Juhász Zoltán és Galbács István ilyen emberek. Szerencse is kell, de ha belevágunk, a szerencse sem várat magára. A frissesség az újabb és újabb lemezekben, koncerteken biztosított. Kihagytam egy nagyon fontos elemet, a kreativitást, ez az, ami nem tanulható, de ha nincs, hamar zátonyra fut egy karrier. Én magam örökös elégedetlen vagyok, és egy ötletekkel teli ember, akinek nincs elég ideje itt a Földön minden álmát valóra váltani. Ez a bizonyos kiapadhatatlan forrás optimistává tesz és motivál folytonosan és ezzel próbálok a többiekre is hatni. A siker is nagyon fontos katalizátor. Az, aki netán nem érti, érzi az elgondolásaimat a bandában, a sikerből mindenképp rájön, hogy jó az irány. Persze vannak hullámvölgyek, de ez így van rendjén. Amint ezt felismerte az ember, nem lehet gond. S talán még egy fontos elem, engem mindig a jószándék vezérelt és azt akartam, hogy minden kollégám ugyanúgy részesüljön a munkám gyümölcséből, mint én. Úgy látom, ez elég erős kovász.