HTML

Bohémélet

A Bohém Ragtime Jazz Band tagjainak (fő- és albohémek) mindennapi bohémságai és komolyságai, globális titkok a klasszikus jazz világából

Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com

Utolsó kommentek

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Karácsonyi beszélgetés...

2012.12.22. 16:49 főbohém

szoke2_ff_smm.jpgA Bohém JazzMagazin ősszel indult "Rég hallottunk róla" c. sorozatában Füstös-Simon Zsuzsanna olyan zenészekkel beszélget, akik régebben napi szereplői voltak a hazai klasszikus jazzéletnek, de mára valamiért eltűntek a rivaldafényből. A decemberi számban (amely jelen poszt közlése után néhány nappal jelenik meg) ezúttal Szőke Péter, a Hot Jazz Band egykori tagja az interjúalany. Mivel Péter életpályájának van egy, a szeretet ünnepére erősen rímelő területe, ezzel az interjúval kívánunk mindenkinek hosszantartó Boldog Karácsonyt!

– Egy mondatban hogyan aposztrofálná magát?
– Azt hiszem, egy mondatban nem tudnám ezt a kérdést megválaszolni.    

– Akkor megpróbálhatom én? Az elesettek segítője, a család feje, a jazz zene üde színfoltja. Vagy, ahogy a cikk címe rövidebben kifejezi: patrónus, családapa, zenész. Mikor kezdett el zenélni, és miért éppen a klarinét és a szaxofon volt a preferencia?
–Az általános iskola felső tagozatában, pontosabban az 1976-77-es években kezdődött zenei pályám. Volt benne némi esetlegesség; tekintve, hogy zenetagozatos voltam, és az énektanárnő jó szakmai és személyes kapcsolatban volt a klarinéttanárral, Szentmáry Kálmánnal, aki a XIV. kerületi zeneiskolában tanított. Nagyszerű tanár volt, sokat köszönhetek neki. A klarinétot hamar megszerettem, bár nagyon nehéz hangszer, mert sokszor évek telnek el, míg egyáltalán klarinéthangot tud kiadni belőle a növendék. Szaxofonozni jóval később, 19 éves koromban kezdtem a jazz szeretete miatt.

– Családi háttere predesztinálta a zenélésre, esetleg a jogi pályára?
– A zenélésre inkább. Édesanyám nagyon jó hallással rendelkezik. Gyermekkoromban otthon vagy klasszikus, vagy jazz zene szólt. Ha pop-, rock- vagy beatzene szólalt meg a rádióban, a szüleim versenyt futottak, hogy melyikük csavarja odébb előbb az állomáskeresőt. Emlékszem, én reggelenként gyakran Doris Day vagy Les Paul egy-egy lemezére ébredtem, amelyeket édesanyám egy régi barátja küldött Kanadából még az ötvenes évek végén. Olyan minőségű hangfelvételek voltak, amilyeneket szerintem ma a digitális technikával nem tudnak készíteni. Ahogy én látom, az akkori autók is jobbak voltak, mint a mostaniak, de az ipari korszak elmúlt, ma másban vagyunk erősek, talán.

– ’85-től már együtt játszottak Bényei Tamással, csak három év múlva jött a Hot Jazz Band elnevezés. Milyen érzés volt az első sikereket bezsebelni?
– Az első komoly fellépésünk utcazene volt 1985 nyarán, a Vörösmarty téren. Még katonák voltunk, hiszen a sorkatonaságnál alakult a zenekar. Ha akkor igazoltatnak minket, akkor csúnya véget érünk: eleve tilos volt civil ruhát ölteni az eltávozás alatt, hát még utcazenélni! (Jóllehet ez utóbbit a hatóságok éppen abban az évben engedélyezték, de a hadsereg más volt, ott még az 50-60-as évek szele fújt.) Amikor leszereltünk folytattuk az utcazenét, előfordult, hogy egy nap alatt többet kerestem, mint a szüleim mondjuk egy hét alatt. Ma ez elképzelhetetlen lenne, de akkor számomra egyetemi éveim idejére anyagi függetlenséget biztosított.

– Mi a kedvenc száma jazz-en belül, és azon kívül is?
– Sok favorit van: Billy Strayhorn-tól a Lush Life, azután a You Go To My Head, a Stardust, a Prisoner of Love, és Jobim bossa novái: Desafinado, Meditation, stb. Egyébként a lassú számokat kedvelem jobban, mert elsősorban a melódia és a harmónia érdekel. A magyar dalszerzők közül Fényes Szabolcsot egészen nagyra tartom – Gershwin, Berlin és Cole Porter színvonalú. A klasszikusok közül szeretem Bachot, Mozartot, Wagnert, az impresszionistákat, Bartókot, de tulajdonképpen mindenkit, aki Bach és Bartók között élt és alkotott.

– Két periódusban volt tagja a Hot Jazz Band-nek  ’85-86’ – ig, és  ’89-96’ – ig. Mi volt a pauzák oka?
– Az elsőnek az, hogy a ma már nem létező Oldsmobile Jazz Band tagja lettem, ahol többek között Papa Fleigh is játszott, méghozzá kornetten. A második pauza pedig azóta is tart. A zenész életforma nagyon vonzó, izgalmas, de előre tervezhetetlen. Mást választottam, és nem tartom magam annyira tehetségesnek, hogy érdemes lett volna végleg ennek elköteleződnöm.

– Egyébként a jogi karriert és a professzionális zenélést hogyan tudta/tudja összeegyeztetni?
– Egy darabig ment. Időközben azonban a Sant’Egidio közösség egyik magyarországi felelőse lettem. Ez egy katolikus közösség, olyan emberekből áll, akik a család és a munka mellett az evangéliumot igyekeznek megélni azzal, hogy a szegények barátai. Ez lett igazi szenvedélyem. A zene a második.

– Mitől lesz valaki jó jazz zenész?
– Nagyon jó fül és legalább olyan jó stílusérzék kell hozzá. Az előbbi fejleszthető, de csak egy bizonyos pontig, mert itt az adottságok meghatározóak. Az ízlés korlátlanul fejleszthető, de tanulni, művelődni kell hozzá. Ennek jelentőségét sokan lebecsülik.

– Emberileg mit adott Önnek a zene?
– Nyitottságot, barátokat, sok szép emléket.

– Volt/van zenei példaképe?
– Példaképeim nincsenek, nem voltak, de kedvenceim szép számmal akadnak: Louis Armstrong, Benny Goodman, Coleman Hawkins, Art Tatum, Charlie Parker, Tommy Dorsey, Dave Brubeck, George Shearing, Nat King Cole, és még hosszan sorolhatnám.

– Nyilván teljesen más mentalitású emberek játszanak egy jazz-zenekarban, mint egy populáris együttesben, adott emberek pont ezért hallgatják a jazzt. Meg tudná fogalmazni, mi az a „más mentalitás”, hogy mi a jó a jazz zenében?
– A jó jazz dallamos és elegáns.

– Úgy tudom, egy ideig külföldön is dolgozott, egészen pontosan hol és mivel foglalkozik mostanság?
– Jelenleg a külügyminisztériumban dolgozom. Martonyi János külügyminiszter kabinetjének vagyok a munkatársa, de helyesek az információi, valóban kétszer voltam külszolgálatban, négy-négy évig: először Bécsben (1991-95), majd Rómában (1998-2002).

– Hogyan telik egy napja?
– A munka, a család és a már említett közösség között oszlik meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy olyanoknak segítek, akikhez az evangélium nélkül semmi közöm nem volna: hajléktalanoknak, magányos időseknek, szegény cigánygyerekeknek. Hiszek benne, hogy ez a világ lehet jobb, ehhez azonban elsősorban nekem kell megváltoznom, jobbnak lennem. Nem elég kormányra, ellenzékre, bankokra, erre vagy arra mutogatni. A sötét pont nem rajtam kívül, hanem bennem van – ahogy Hamvas Béla mondta. Ezt kell először, újra és újra megvilágítani, vagy ahogyan Martin Buber fogalmazott: az arkhimédészi pont te magad vagy; ebből kiindulva kiforgathatod a világot. Ami a magánszférát érinti feleségemmel és két kis gyermekemmel – Márk (5 éves) és Anna (3 éves) – élek.

– Mindezek mellett van ideje hobbitevékenységre?
– Nincs hobbim, csak szenvedélyeim.

– Jár jazzrendezvényekre, örömzenélésekre?
– Nem nagyon. Duke Ellingtonnal értek egyet, aki azt vallja, a jazz olyan műfaj, amit pénzért kell művelni. A műkedvelő zenélés ebben a műfajban kevéssé izgalmas és vonzó. Barátaimnak szoktam legfeljebb játszani, csak úgy barátságból, vagy ha Bényei Tamás elhív, időnként.

– Hogyan készül a közelgő ünnepekre? Van saját rituáléja?
– A szentestét családi körben töltjük. December 25-én, karácsony napján pedig ünnepi ebédet rendezünk a közösséggel azoknak a szegény barátainknak, akiket év közben látogatunk. Ez a hagyomány a Sant’Egidio közösségben. Ez is családi ebéd, olyanokkal kibővítve, akiknek nincs családjuk és nem lenne másképp ünnepük. Ők Isten családja; a szegények, akiknek Jézus királya lett, ahogyan József Attila írja Betlehemi Királyok című versében: „szegények királya lettél”.

-------------------

Végül egy kép egy 1995-ös jam sessionről, a franciaországi Saint Raphaelből. Balról jobbra: Joe Murányi, Fodor László (akkor még Bohém Ragtime Jazz Band), és három Hot Jazz Band-tag: Szőke Péter, Bényei Tamás, Bera Zsolt.

szoke1-ff_sm.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: jazz karácsony hot szőke péter swing dixieland band bohém bohem zsuzsanna füstös-simon jazzmagazin

A bejegyzés trackback címe:

http://bohem.blog.hu/api/trackback/id/tr914977595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.