Nimes-ből egyből Laurisba kellett volna mennünk, de meggyőztük a turné szervezőjét, vendéglátónkat, a Hot Antic Jazz Band vezetőjét, Michel Bastide-ot, hogy útközben tegyünk kitérőt a Pont du Gard felé. Ez a rómaiak által épített mintegy 50 km-es, Nimes-et egykor ellátó vízvezeték leglátványosabb része, a világörökségként is számontartott 3 emeletes híd a Gard folyó fölött. (A közeli Avignon-t ezúttal kihagytuk, ott jártunk a zenekarral 16 éve. Azért a pápai palotát láttuk az útról.) A kerülőt nem bántuk meg, bár Laurisban sem lett volna éppen rossz elidőzni egy kicsit többet.
A kis provanszi (bocsánat, provence-i) városkában ugyanis nem csupán a kaja és a vörösbor volt jó (utóbbi FÉLELMETESEN jó volt), hanem a fogadtatás is elsőosztályú (beleértve a tolmácsunkul működő Széchy Zsuzsa helyi lakost). Arról nem is beszélve, hogy a függőkert-szerű teraszos hegyoldal legszebb részén lévő kis koncerttermecskében az összes széken virított egy-egy név: fel voltak pántlikázva a székek, merthogy elővételben minden jegy elkelt, még Marseilles-ből is jöttek a koncertre. Hogy mik vannak...
A szállásunk pedig: egy rendes provence-i villa olajfákkal, cédrusokkal, pálmákkal és persze úszómedencével és persze nyárinak tűnő napsütéssel. Hm. Egy hetet maradhattunk volna. Legalább. Nem baj, a lauris-i főszervező jövőre vár minket a korzikai jazzfesztiválján, ráadásul oda ígérete szerint visz majd a vörösborból is, amiből most nem tudtunk venni, mert nem volt elegendő. Az ajándékba kapott két palackot másnap, a hazafelé vezető 1600 km-es úton Lebanov Joci sorsolóbiztosi és Török Józsi galacsinhúzói közreműködésével kisorsoltuk, a nyertesek (Lázár Miki és Falusi Frédi) tán már a nyakára is hágtak a 14,5%-os vörös lének... 2012-ben már nem fogjuk kihagyni a vásárlást, ha Korzikáig is kell majd miatta utazni :-)
Utolsó kommentek