A Bohém Fesztiválok zárókoncertje mindig nagyon jó hangulatú, de egy kicsit szomorú esemény is. Jó, mert minden fellépő játszik, sok a közös zenélés, ad hoc csapatok alakulnak a koncert folyamán, de rossz érzés is, hogy máris vége az egésznek, és mindenki hazamegy, nem is halljuk talán már többet ezeket a nagyszerű zenészeket... Azért vigyázat, ha valaki nem állítja egy órával előre az óráját, az lemarad a koncert első harmadáról is (igen, akkor van a nyári időszámítás kezdete!).
A sort szokás szerint mi nyitjuk házigazdaként a Bohémekkel, de nem árulok el nagy titkot: Morten Gunnar Larsent és Butch Thompsont, a New Orleans-i stílusú zongorázás két nagyágyúját is színpadra hívjuk majd magunkhoz egy kicsit. Minket aztán az öt zongorista követ, egyedül, ilyen olyan összeállítású duókban, az előbb említett kettőhöz, ugye, a kanadai Mimi Blais, az ameriaki Adam Swanson és az olasz Paolo Alderighi (képen fent) csatlakozik. Utóbbi arra is feni nagyon a fogát, hogy a mi Korb Attilánkkal eljátsszon egy duót. Morten és Butch Amerikában három éve mindenesetre így játszottak együtt:
A mindenféle vegyes zongorázások után jön a New Orleans-i jazzt legmagasabb fokon űző francia csapat, az Éjjeli Baglyok (akik tavaly még Fafejűek, The Wooden Heads néven futottak), de a végén hozzájuk is csatlakozik néhány ember egy záró jam session-re. Akár még valami olyasmi is kisülhet belőle, mint a 2009-es Bohém Fesztivál sztárparádéján:
Utolsó kommentek