Nem állom meg, hogy ne szóljak hozzá az SZDSZ új elnökének személye körüli internetes vitához. Tudom, kissé elkéstem, mert a hír már lecsengett, de amikor igazán aktuális lett volna, akkor mi még a davosi jazzfesztiválról jöttünk haza, s svájci sebeink nyalogatása eddig tartott. Bocs', lassú típus vagyok, úgy látszik. Hogy jön a politika a Bohém-blogba? Sehogy. Most nem a politikáról lesz szó, csak egy, a politikába csöppent zenetudós, s többek között jazzszervező állítólagos korrupt dolgai kapcsán kell egy-két dolgot tisztázni. Hogy legalább a Bohém-blog olvasói tudják, hogy ez hogyan is működik. Annál is inkább, mert Retkes Attila cége jazzkoncerteket, fesztivált is szervezett, s nyilván fog ezután is – új ügyvezetővel. De nem csak az általa szervezett jazzkoncertek, hanem mások rendezvényei, jazzfesztiváljai is rászorulnak az NKA-támogatásra.

Vagyis az NKA-támogatásokról fogok írni (kissé hosszan), merthogy Retkes Attilát azzal vádolták,  hogy mintegy 145 milliót szavaztatott meg saját cégének (cégeinek?). Konkrétan a checkpointcharlie.blog.hu-n író kollégám írt ilyesmit; a kollégát nyilván ismernem kellene, csak fogalmam sincs, hogy ki áll az írás mögött. Merthogy az illető a Gramofonba írogatott anno külsősként, mint ahogy én is tettem, szintén anno. (Retkes szerint egyébként 50 millió körül kaptak tán 8 év alatt. Bocs', nem néztem utána a pontos számnak, mert nem ez a lényeg.)

Szóval: sietek leszögezni, hogy Retkes Attilát, az SZDSZ elnökét nem ismerem. Retkes Attilát, a Gramofont kiadó kft. (volt) ügyvezető igazgatóját, Retkes Attilát, a MÜPA jazztanácsadóját, szervezőjét ismerem. Nem nagyon jól, de éppen eléggé ahhoz, hogy ne tartsam címeres gazembernek. Ez a kis poszt mégsem az ő védelmében íródott, de annyi rálátásom mégis van az ügyekre, hogy kijelenthessem, őt az NKA-támogatások kapcsán címeres gazembernek, de akár pitiáner kis korrupt alaknak tartani is enyhe túlzás. Sőt, marhaság. Ennyit elöljáróban, csak hogy világos legyen az alapállás. S akkor elmondom röviden, hogy miért ez a véleményem.

A magyarországi kultúrafinanszírozás rossz. Rossz a focink, a gazdaságunk, az egészségügy, miért lenne ez máshogy a kultúrafinanszírozással. A rendszerváltás (ide kérdőjeleket illik tenni), szóval a rendszerváltás után létrejöttek ilyen-olyan alapítványok, felbukkantak mecénások is, mára mindegyik elhalt. Nincsenek pályázati lehetőségek, megszűnt a Soros Alapítvány magyarországi tevékenysége, nincs Szabadművelődési Alapítvány és még egy sor más dolog. Maradt az NKA. Már külön minisztériumi pályázatok sincsenek, csak miniszteri keret. (Az esetenkénti, kulturális évadokhoz, eseti rendezvénysorozatokhoz köthető pályázatokat ne számítsuk ide. Működésre a civil kulturális szervezetknek az NCA is jelent némi segítséget.)

Az NKA legnagyobb negítvuma tehát, hogy nincs más. Gyakorlatilag MINDENKI az NKA-hoz fordul kulturális támogatásért. Viszont az NKA-nak legnagyobb pozitívuma, hogy NEM a politikusok osztják a pénzt. Hanem a szakma. Kinek? Persze, maguknak. A filmszakma a filmeseknek, a múzeumi szakemberek a múzeumoknak, a zenészek a zenészeknek. Miért, kinek kellene? A politikusoknak? Azok nem értenek semmihez, pláne nem a kulturális szakmákhoz. Az NKA szakmai kuratóriumainak összetétele egyébként rendszeresen cserélődik, tehát túlzottan be sem lehet ágyazódni, még annyira sem, mint amennyire a politikusok (pláne két cikluson átívelők) tudnak.

Lopni egyébként sem nagyon lehet, olyan kis pénzek jutnak egy-egy rendezvényre, egy-egy lapnak stb. Retkes Attila az utóbbi időben lett a Zenei Kollégium tagja, előtte volt más kollégiumban is, de pályázatai semmiképpen nem voltak törvénytelenek. Szerintem amúgy etikátlanok sem, mert a kultúrafinanszírozásnak manapság ez az egyetlen módja. Persze, a kurátorságra szóló megtisztelő felkérést vissza lehet utasítani, vagy ha elfogadja, nem muszáj pályázni, de akkor is szükség van x számú kurátorra, valaki tehát mindenképpen "tűzközelbe" kerül. (Aki olvasott, bírált már akár csak 10-20 pályázatot, az tudja, milyen élvezetes sokszáz-ezer pályázat tűzközelében lenni.) Egyébként meg, ha nem elég a pénz arra, amit csinálok, akkor pályázni kell. Tegye fel a kezét, aki kultúrát "csinál" és még nem pályázott! (Még a gazdaságilag mégoly sikeres Sziget is kap, kapott komoly állami támogatásokat. De ez más történet.)

A kurátorok többnyire vitathatatlanul szakemberek. Tök mindegy, hogy ki ül az NKA szakmai kuratóriumaiban, ha már ott ül, konyít valamit a szakmához, szakembernek nevezhető, némi értéket már létrehozott – lehet vitatkozni ízléseken és pofonokon, de nem érdemes. Megszedni úgysem tudja magát túlzottan a kurátor, ha még az is lenne a célja. De speciel Retkes Attila főszerkesztette és kiadta a Gramofont, ami jó újság – persze, én is biztos, máshogy csinálnám, meg Te is, meg Te is, meg ő is, meg Ti is. De Retkes is csinálta valahogy. Ráadásul minőségi módon. Köpködhetünk, lehet más a véleményünk, miért erről írt ennyit, miért nem arról, miért ezt léptette fel, miért nem azt... Nem érdemes, szakmailag rendben volt, amit csináltak, amiről és ahogyan írtak, akiket koncerteken felléptettek, nem nagyon lehet fanyalogni. A Gramofon MIDEM-zsűritag, az évente kiadott Gramofon-díjnak respektje van jazz- és komolyzenészi körökben is. Szerintem ez is minőség, talán még támogatásra is méltó (még akkor is ez a véleményem, ha a főszerkesztő, legyen az akárki, tényleg címeres gazember).

A minőségi kultúra pénzbe kerül, a jazz is. Retkes Attila hozott néhány új lehetőséget (igen, pénzt is) a jazznek. Elsősorban nem az NKA-n, hanem a MÜPA, a Raiffeisen Jazz Klub rendezvényein keresztül. És a pénzt, amit elnyertek (nem ő, hanem a cége), arra fordították, amire kapták. Nu, hun a probléma? Persze, nekem is probléma, hogy mi a 12 milliós Bohém Fesztiválra csak 300 ezret kaptunk. Pedig Retkes Attila is benne volt a kuratóriumban. És különben is a többi tagot is szinte mind ismerem. Akkor most rohadt szemét mindegyik? Meg korrupt? (Vagy csak kellett volna egy kicsit lobbizni? Ismerek többeket, akik állítólag lobbiztak, ugyanott vannak, mint mi. Aki többet nyert, az is fanyalog.) Nekem sem tetszik egy csomó döntés, aránytalannak tartok sokmindent, de más máshogy tartaná aránytalannak. Akármi lesz, mindig lesznek, akiknek nem fog tetszeni. Baj igazán akkor lenne, ha a magasan legtöbb pénzt kapó rendezvények tényleg minősíthetetlenek lennének és nem hoznának létre semmiféle értéket. Szerintem alapvetően minden támogatott értéket hoz létre – tessék végigböngészni egy döntési listát pártatlan szemmel. S bizony, szinte mindenki szégyentelenül keveset kap. Ennyi van.

Lapkiadásra egyébként kétségtelenül több jut (pályázónként legalábbis), mint koncertszervezésre, vagy CD, DVD-kiadásra. Bumm. Én egyelőre annak örülök, hogy még van NKA. És ha már nem csak az alig-alig létező kulturális járulékból gazdálkodhat majd a szervezet, akkor talán egy kicsit több pénz is lesz. Tán még a Bohém Fesztiválra is.

Off: A konyhanyelven ún. összeférhetetlenségi törvény (ami miatt Retkes Attila cége 2009-ben már az NKA Zenei Szakmai Kollégiumához nem is pályázhatott) már teljességgel ellehetetleníti egyébként az NKA szakmai működését is – szerintem. Emelje fel a kezét, aki szerint a Bartók Emlékház nem nemzeti emlékhely, s mint ilyen, nem fenntartandó. Ha az, akkor ha a fenntartásra, vagy az emlékhely zenei aktivitását, zenei életben való jelenlétét növelő koncertekre, előadássorozatokra nincsen meg az állami finanszírozás (mert általában ez a helyzet a kulturális intézményeknél), akkor a Zenei Kollégium volt elnöke, jelenleg kuratóriumi tagja, aki egyébként az Emlékház igazgatója is egyben, ne pályázzon? Vagy ne legyen elnök, tag, mert túl szakember? Akkor ki lesz kuratóriumi tag? Csak a legalja? Mondom ezt úgy, hogy nem ellenőriztem, hogy a Bartók Emlékház pl. pályázott-e, de ha valahol nincs elég pénz, akkor sajnos manapság gyakorlatilag az NKA az egyetlen lehetséges állami pluszforrás. Egyébként az említett törvény miatt 2009. január 1-től már tényleg nem pályázhat – amit én elsősorban az NKA monopóliuma miatt személy szerint nem tartok helyesnek. (Ajánlott irodalom: 2007. évi CLXXXI. törvény és a végrehajtásáról szóló 67/2008. (III. 29.) Korm. rendelet, megtalálható a www.kozpenzpalyazat.gov.hu honlapon – nem túl érdekes olvasmány, de legalább a figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy a Preambulum tanúbizonysága szerint a törvény létrehozásának eredeti szándéka merőben más volt, mint amit a ratifikált szöveg eredményezett. Csak az EU-s támogatások elosztását akarták szabályozni, ehhez képest az utolsó falusi önkormányzat libalegeltetési bizottságára is érvényes szabályozást sikerült alkotni, ami alsóbb szinten – ha betartanák és betartható lenne a szent szöveg – megbénítaná a közigazgatást, a beépített, a jogegyenlőséget teljességgel sértő kivételetekről nem is beszélve. Sajnos, volt önkormányzati dolgozóként tudom, miről beszélek, de ez tényleg csak zárójeles megjegyzés volt.)

On: A kultúra veszteséges. A minőségi, magaskultúra mindenképpen. A jazz is. Mindenütt, a nálunk jobban működő országokban is. Ezért támogatják. Ahol támogatás van, ott azért támogatnak valamit, mert fontosnak tartják, mert az a valami értéket jelent. A szervező, kiadó értéket hoz létre. A koncerttel, a lapjával stb. Olyan értéket, ami piaci alapon nem működik. Azt ugye nem mondja senki, hogy csak arra a kultúrára van szükség, ami piaci alapon működik. Pláne a magyar piaci viszonyok között...

Még egyszer, zárásként: Retkes Attilához, az SZDSZ új elnökéhez semmi közöm. A politikához sem nagyon. Ez a kis írás nem erről szól.